Látásélesség meghatározása a látássérülteknél. 2.1 melléklet – I. téma
A teljesen vakok és az aliglátók között mégis hatalmas különbség van, hiszen az aliglátók fizikálisan látnak, ha ez a látás ugyan kis mértékű is. E kis látásmaradvány nagy segítséget nyújt számukra a mozgásban, tájékozódásban, a mindennapi életben, viszont kevés ahhoz, hogy a síkírás-olvasást elsajátítani, vagy azt használni képesek legyenek. Ezen belül megkülönböztetünk fényérzékenyeket, nagytárgylátókat és ujjolvasókat.
A gyengénlátó tanulók látásélessége 0,1 és 0,3 között van. Az aliglátók látják a nagyobb tárgyakat, súlyosabb esetben csupán a fényt érzékelik.
Vak az, aki nem érzékeli a fényt sem. A látássérülésnek ilyen súlyos formája ritkán fordul elő.
Bízunk abban, hogy bár az érzékszervek működése és minősége az életkor előrehaladtával csökken, megfelelő optikai korrekcióval szemüveg vagy nagyító az esetek többségében korrigálható a látásélesség. Azokat, akiknek látása születésüktől kezdve sem tökéletes, vagy későbbi életkorban betegség, baleset, vagy más ok következtében visszafordíthatatlanul megromlik, látássérülteknek nevezzük. Mellettünk, közöttünk, velünk élnek.
A látásélesség meghatározása a látássérülteknél meghatározásakor a látásélesség mellett a látásteljesítmény kifejezés is használatos. A látásteljesítmény tágabb értelmezésre ad lehetőséget: kifejezi a maradék látás felhasználásának képességét, amelyet befolyásol az egyén képességeinek fejlettsége, érdeklődése és tapasztalatai.
Amikor látásról beszélünk, akkor elsősorban a közeli és a távoli látásélességre gondolunk, ám a látás képességének egyéb fontos tényezői is vannak.
- Optikusok látásvizsgálattal
- Javítja a látásvizet
- melléklet – I. téma
- Ki a látássérült? – Vakok és Gyengénlátók Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Egyesülete
- Facebook Ki a látássérült?
Ezek: a perifériás látás, a színlátás, a kontrasztérzékenység és a látótér, amelyek a különböző szembetegségek következtében eltérő mértékben sérülhetnek.
A sérülés mértékének ismerete befolyásolja a pedagógiai munkát is. A pedagógiai szempontból történő kategorizálás aszerint differenciálja a látássérülteket, hogy képesek-e a síkírás-olvasásra, vagy sem.
Ebből a szempontból a látásélesség számszerű adataitól függetlenül a látássérülteknek két csoportját különböztetjük meg: A személyre a látáson alapuló vizuális információszerzés jellemző.
Ők segédeszközzel képesek olvasni, írni pl.
Ebben az esetben a látássérült a vizualitás elsődlegessége mellett különböző mértékben támaszkodik a hallási auditív és a tapintó típusú taktilis információkra is. Ebbe a csoportba sorolható minden gyengénlátó személy és az aliglátók egy része.
A súlyosan aliglátó és a vak személyeket elsősorban a tapintásos és a hallási információszerzés jellemzi. Maradék látásuk még segédeszköz igénybevételével sem teszi lehetővé a síkírást-olvasást.
