Myself

Hogyan nem gondolkodunk – kognitív torzítások

Az agynak iszonyatosan sok információt kell feldolgozni másodpercről másodpercre (még azoknak is, akik a kanapén ülve töltik az életüket), ezért az agy egyszerűsít, egyszerűsít és egyszerűsít ahol tud. Ez a szuperszámítógép a meglévő sémáink alapján próbálja a leggyorsabb válaszokat kidobálni. Miért? Mert évezredekig nem volt idő filozofálgatni a sztyeppén, ahol minden, ami mozgott próbált megenni. Az „ősember” szoftver még mindig fut bennünk, azonban lássuk be, már nem hoz annyi hasznot, mint anno.

Erről elég sokat lehetne írni, talán később. Azért kezdtem bele a cikkbe, hogy megismertessem veletek a leggyakoribb olyan „szoftveres” egyszerűsítést, ami ma is komolyan befolyásolja az életünket, azonban már inkább árt, mint használ.

Nézzünk néhány tipikus ilyen tényezőt:

Tanult tehetetlenség

Azt a mentális állapotot jelöli, ami a folyamatos negatív ingerek hatására olyan meggyőződést alakít ki az egyénbe, ami arra készteti őt, hogy elkerülje a további próbálkozást még akkor is, ha egyébként könnyen elhárítható lenne azok bekövetkezése. Ide tartoznak a negatív feltételezések, passzív viselkedés stb…

Megerősítés torzítás

(egyik kedvencem)

Az egyén azon hajlandósága, ami alapján azokat az információkat részesítik előnybe, amelyek a saját feltételezését vagy hipotézisét támasztja alá, attól függetlenül, hogy ez igaz-e vagy sem, vagy az információk mennyire odaillőek vagy valósak. Mondhatni, az egyén ilyenkor szelektíven hívja elő az információkat a fejéből és azokat akár addig is torzíthatja, míg nem igazolja saját feltételezéseit velük.

Ez rendkívül gyakori torzítás annak ellenére, hogy legtöbbünk meg van győződve arról, hogy őt nem érinti. Kutatások szerint mindenki érintett ebben, egyedül a személy életében megjelenő gyakorisága változik.

Címkézés

Konkrét viselkedés minősítése helyett az egész személyt minősítjük. Amikor egyszer valakiről rosszat tapasztalunk, akkor hajlamosak vagyunk onnantól kezdve már negatív előítélettel lenni az adott személy iránt.

Önkényes következtetés

Olyan következtetések levonását jelenti, ami abszolút nem a logika szült és semmilyen mértékben nincs alátámasztva. Ilyen például, amikor már előre megmondom, hogy nem tudom megcsinálni vagy nincs semmi ötletem a feladat teljesítéséhez, és ezt úgy mondom, mintha a jövőbe látnék. Ez nyilván nem igaz, hisz még csak meg se próbáltam, de elkezdtem olyan feltételezéseket gyártani, amelyek a vélt biztonságomat és a sérülésmentességemet erősítik.

Dichotóm gondolkodás

Események feketén fehéren látása. Ez azért volt „jó”, mert elég gyors megoldásokat eredményez egy kérdésben, mellőzve a további gondolkodást, megismerést. Ez valóban nagyon jó volt a tigrisbarlang előtt állva, azonban a 21. században már nem annyira.

Túláltalánosítás

Általános következtetés levonása egy esemény után. Például, ha egy bank átvert, akkor onnantól kezdve hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az összesnek ez a célja.

Dunning–Kruger-hatás

Ez az a jelenség, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Gyakran előfordul, hogy egy abszolút kezdő sokkal magabiztosabban képviseli a saját tudását egy témában, mint egy profi. Nem kérdőjelezi meg egy állítását sem.

 

Ezeken kívül még rengeteg torzítás létezik, amelyekről írni fogok a későbbiekben. Azonban a lényeg, hogy tudjunk meg minél többet róluk, mert a tudatosítás által rajtakaphatjuk magunkat, amikor megjelennek az életünkben. Ne felejtsük el, hogy ezek régen a túlélésünket szolgálták, ezért hálásnak kell lennünk értük, azonban vegyük észre, hogy ma már pont az ellenkezőjét érik el.

Fontos újra kiemelnem, hogy ezek mindenkinél ,emberi mivoltunkból fakadóan, ott vannak és működnek. A probléma akkor van, amikor a fejlődésünk mellett a hétköznapjainkat is torzítják. Folytatás következik!

A cikk írója:
Kézai András

Hasonló írásaink

Hírlevél

Szeretnél azonnal értesülni, ha új írásunk jelenik meg?
Iratkozz fel hírlevelünkre!