Life

A sérült Y generáció. De miért is?

Y generáció. Állandó útkeresésben vagyunk, és úgy érezzük, hogy soha nem érkezünk meg sehova. A pénzt, a boldogságot és a szórakozást hajszoljuk. Nem házasodunk, vagy ha igen, akkor elválunk. Szóval sérültek vagyunk. Ezt halljuk most már szinte naponta.

1980 és 1999 között születtél. Y generációs vagy, tehát sérült. Mert még jobb esetben is csak egy albérletben laksz és el sem tudod képzelni, hogy ilyen kereset mellett hogyan lehet lakást venni. Mert minden családi összejövetelen azt hallgatod a családtól, hogy 25 évesen kinek már hány gyereke volt, neked meg még „normális” kapcsolatod sincs. Sérült vagy, mert csak a mának élsz, és nem teszed félre a fizud negyedét a hamarosan összeomló nyugdíjrendszerre gondolva.

Én is Y generációs vagyok. Még véletlenül sem szeretném mentegetni a korosztályomat, mert tudom, hogy sok kritika jogos. De azért nézzük csak meg közelebbről, hogy mi lehet a háttérben! Miért is vagyunk mi sérültek?

Internet

Már szinte több időt töltünk vele, mint a hozzánk legközelebb állókkal. Minden látható, minden elintézhető. Kényelmes, sok előnnyel.

Viszont rengeteg az impulzus is. Képek, videók, írások. Így élj, így nézz ki, ezt edd, ilyen legyen a szépen megrajzolt tuti kis életed! Millió impulzus, hogy milyen legyél a fogyasztói társadalom szerint. Mert ha nem vagy olyan, akkor nem vagy elég.  És mi, a Y generáció fel is ülünk szépen erre a lóra.

És miért minket érint ez a legjobban? Mert az idősebb korosztály azért már nincs annyira rácsúszva az internetre, egészségesebb távolsággal kezelik az impulzusokat. A fiatalabbak pedig már annyira rá vannak sajnos csúszva, hogy nekik ez az egész már nem is nyomás, hanem anyatej természetességű közeg. De számunkra nem az.

Nekünk egy robbanással jött az internet, a közösségi média. Nálunk a divat nyomását maximum az jelentette gyerekként, amikor a Skálában vagy a kínai üzletben ránéztünk egy felöltöztetett babára.

Még kereskedelmi televízió is alig volt. Most meg percenként ömlik ránk a tökéletes barna test, a ragyogó fehér fogak és a legmenőbb cuccok özöne.

Könnyű sajnos elveszni, könnyű lesérülni. Nagyon stabilnak kell ahhoz lenni, hogy a sok(k) hatás ne vigyen félre.

A fejbe vert recept

Menj végig az úton! Általános iskola, gimnázium, egyetem. Mellé a nyelvvizsgák. Ezen áll vagy bukik minden. Ha lesz jó diplomád, lesz jó állásod! Ez az utad, ne nagyon gondolkozz, és persze ne nagyon hibázz!

Ismerős ez, kedves Y generáció? Nekünk így telt az ifjú kor. Így szocializálódtunk. A szüleink várták a csodát a rendszerváltással, de az nem jött el, csalódtak. De nekünk jót akartak.

Ezért megkaptuk a receptet. Menj végig az úton, a gyártószalagon, az a megoldás! És ha ügyesen csinálod, tanulsz, küzdesz, szenvedsz, akkor ott fog várni a munka, a pénz, a család, meg minden. A boldogság.

Aztán kikerültünk az életbe és valahogy a recept mégsem működik. Nem érkezik a nagybetűs boldogság, csak azok a fránya külső impulzusok. A korábban már említett „képek” a tökéletes karrierről, párkapcsolatról és külsőről. Meg persze a szülői megjegyzések a mikor lesz már végre gyereked témában.

És persze mit csinálunk? Nem tudjuk a hibás receptet kiverni a fejünkből, mert a hibakezelést nem tanultuk meg. Hiszen nem szabadott hibázni, csak menni a kijelölt úton. Nem nézünk magunkba, nem akarjuk igazán megismerni magunkat!

Inkább küzdünk, szenvedünk tovább, nagyon dolgozunk és keressük azokat a külső dolgokat, amiktől boldogságot remélünk. Mert ezt a beidegződést verték belénk éveken keresztül. Hogy majd egyszer megérkezünk.

Persze a kérdések csak úgy cikáznak a fejünkben. Folyton, állandóan. Mikor fogok már ott tartani? Mikor lesz már nekem is olyan és az? Kocsi, ház, karrier, tökéletes család. Külső dolgok teljesüléséhez kötjük a „boldogságunkat”, közben azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk és mire vágyunk igazán.

Nem vagyunk elegek, azt érezzük. Így sérültünk le. Ezért sérült az Y generáció és nem azért, mert még nincs gyereke, vagy albérletben lakik.

Sérült, de nem reménytelen

Y generációsak vagyunk. Tehát sérültek. De nem reménytelenek. Ha fel tudsz ismerni néhány érzést, mintát, helyzetet az életedben, akkor már nyertél. Például, hogy mitől várod teljesen tévesen a boldogságot. A Te döntésed, hogy tovább hajszolsz egy mű életet, vagy elkezded megismerni magad! Dolgozz magadon, sohasem késő elkezdeni!

Ha úgy érzed, hogy végre tényleg erősödni szeretnél és mostanra már nagyon unalmas a helyben toporgás a karrieredben, vagy a magánéletedben, akkor keress meg minket! Kihozzuk végre belőled, ami Benned van!

 

 

A cikk írója:
Haffner Péter

Hasonló írásaink

Hírlevél

Szeretnél azonnal értesülni, ha új írásunk jelenik meg?
Iratkozz fel hírlevelünkre!