A látványmese
Újra jön az Álomutazó!
Fokozatosan és folyamatosan emelkedett az út. Mivel itt igen későn kel fel a nap, így a helytetőn, csodás kilátás mellett gyönyörködhettünk benne.
Továbbhaladva jutottunk az m-en lévő Foncebadon-ba, ahol az albergue kávézója előtt megreggeliztünk. És még előttünk volt a Monte Irago hegy m magas csúcsa, ahol egy magas kereszt áll: Cruz de Ferro.
A zarándokok rengeteg követ hordanak ide, egész domb van már. Meg az oszlopra aggatnak mindenféle dolgot: szalagot, napszemüveget, sapkát, zászlót, trikót, cipőt.
Ennek ellenére baromi nagy csalódás volt a film. Tele van baromságokkal, a stúdió által és a fizetett kritikusok által éltetett humor és frissesség bűzlik, lapos, egyáltalán semmi köze az eredeti filmekhez. A filmet nézve elég gyakran az volt az érzésem, hogy egy paródiát nézek, vannak jelenetek, amik konkrétan az Űrgolyhók Space Balls jeleneteire hajaznak. Egy kérdést nem válaszol meg a film, amit a az előző filmet megnézve feltett az ember, olyan, mintha Rian Johnson konkrétan kidobta volna J. Abrams ötleteit az ablakon.
Mi is hagytunk rajta emléket. Nincs hideg m-en. Tovább le, aztán fel, a látványmese nehéz az út, a látványmese sokáig nincs semmi, csak a táj.
Sétaút Párizsban 2 napig. Párizs két nap múlva vagy egy hétvégén Párizsban
Majd elértünk Manjarin-ba, ami nem egy falu, csupán egy refugio, a Máltai Szolgálat működteti. Halk zene szól, és adakozósan lehet csecse-becséket, és vizet, kávét vásárolni.
- Sétaút Párizsban 2 napig. Párizs két nap múlva vagy egy hétvégén Párizsban
- El Camino - az ÚT_20
- Lehetséges-e visszanyerni a látást
- Я не знаю точно, в чем именно дело, но трое Сенаторов уже здесь, и скоро ожидаются прочие.
- És így lett bosszúhadjárat és sárdobálás a filmkultúrából - Smoking Barrels
Még mindig a hegytetőn vagyunk. Először enyhén lejt az út, majd meredeken tovább sokáig, ami nagyon fárasztó.
Hirtelen leereszkedtünk az m-en lévő El Acebo kis faluba, ahol egyen sötétszürke palatetős kőházak állnak, nagyon szép látvány mese-falu. A XII. Folytattuk utunkat a még meredekebb köves úton, és nagyon elfáradva, - 3 körül értünk be a harmadik mese-faluba, Molinaseca-ba bár ez inkább már városszintmagassága m, tehát jól lejöttünk az m magasságról.
Vízum Nem mondhatom, hogy tényleg nagyon lenyűgözött a város, de a vágy, hogy egy hétre idejöjjek, és nyugodtan a központban éljek, reggelizve kiflivel, megmaradt.
Mivel itt a település túl-végén van a szálláshely, így átmenve a kőhídon, leültünk a patak parti söröző teraszán pihenni. A hídlábnál sok zarándok áztatta a lábát a jó hideg vízben. A folyadékveszteség pótlása után kipihenten kerestük meg a szálláshelyet, ami egy nagyon kellemes, tágas, büfés, teraszos hely.
Itt találkoztunk újra a szlovák Péterrel és a barátjával.
